SIKKedd – Nőnapi beszélgetés innovatív és kreatív nőkkel

Trombitásné dr. Hargitai Judit

A kitartó, a babasuttogó és a harcos. Egy pék, egy fotós és egy mindenmentes bolt tulajdonosa. Mindannyian a Pannon Egyetemen végeztek, elsődlegesen családanyának vallják magukat, s emellett sikeres vállalkozást működtetnek. Nőnapi kerekasztal-beszélgetés a Pannon KözTÉRben.

Inspirálódj, tájékozódj, gyűjts jó ötleteket! hirdette a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara a SIKKedd beszélgetéssorozat felhívásában. 2022. március 8-án, egy rendhagyó nőnapi SIKKedd során Papp Zsanett Odett, Törökné Tenk Dóra és Bartalos Enikő beszélgettek Dr. Kővári Edit egyetemi docenssel, a Pannon Egyetem Európa Kulturális Főváros referensével a Pannon KözTÉRben.

Hogyan mutatnátok be magatokat, vállalkozásotokat?

Zsanett: Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem. A középiskolai évek alatt ismertem meg a férjemet, aki építési vállalkozóként dolgozik. Érettségi után egy évet Amerikában töltöttem. Három gyermekünk született, sokáig a családi vállalkozásban dolgoztam én magam is.

A Balaton-felvidéki Kisapátiban a Búzalelke pékség vezetőjénél voltam egy kenyérsütő tanfolyamom, s az ott szerzett kedvező tapasztalatok indítottak el ezen az úton. Először csak a családnak, barátoknak sütöttem. A férjem szűnni nem akaró dicsérete, a barátok biztató visszajelzései mind-mind megerősítetettek az elképzelésemben. Folyamatosan képeztem magam ipari és kézműves üzemekben egyaránt. Szerelemprojektből nem lesz üzleti vállalkozás – vallom, ezért mindig tudatosan tervezek. A megerősítések és a kezdeti szárnypróbálgatások után jött a számolás, a tervezés, a hitelkérelem, az eszközbeszerzés, az alkalmazottak keresése, majd mindezek végkifejlete: az üzlet megnyitása. Egy kényelmes életet hagytam ott egy kényelmetlenért, hiszen minden nap 2:50-kor kelek, fél 4-kor az üzletben vagyok, kemény fizikai munkát végzek annak érdekében, hogy nyolcra, a nyitásra minden polc tele legyen friss, kovászos pékáruval.

Dorka: Balatonalmádiban végeztem a kéttannyelvű gimnáziumban. Én is a gimiben ismertem meg a férjemet. Fordítottam, tolmácsoltam, könyvet írtam, tanítottam; „egy élet kevés, hogy minden legyek, ami szeretnék” – mondogatom gyakran. Nálam a második gyermekem születése után jött a váltás, először hobbiból kezdtem el fotózni, kezdetben csak a családot, barátokat, ismerősöket. Majd amikor minket is megörökítettek egy családi fényképezésen, s a „profi” fotóstól kapott képekkel nem voltam megelégedve, elhatároztam, hogy elindítom saját vállalkozásomat.

2012 végén egy ikerpár fényképezésével kezdtem pályafutásomat, 2015-től pedig saját műtermemben várom a megrendelőimet. Fő profilom a gyermekfotózás, ami a kismamával kezdődik, a 6 napos újszülöttel folytatódik, s így részese lehetek a család fontos, emlékezetes pillanatainak. Jelenleg 1300-1400 családdal állok kapcsolatban, főleg Veszprémben élőkkel, de megkeresnek Győrből, Fehérvárról és Budapestről egyaránt.

Enikő: Az én életutam színes, változatos. Az egyetem elvégzése után egy svájci multicégnél kezdtem dolgozni napi 10-12 órában, 8-10 munkakört ellátva. Majd az anyává válás megváltoztatta az életem. Először egy alapítványi iskolában tanítottam idegenforgalmi tárgyakat. Nagyon élveztem, minden perce örömet jelentett számomra. Gyakran csak két leckével jártam a tanítványaim előtt, de sokat tanultam belőle. Majd jött a homestaging, amikor is ingatlanokat készítettem fel eladásra. Ez a munka egyaránt kívánt építészeti, lakberendezési és marketing ismereteket. Az építőipar azonban nehéz terep egy nő, főleg egy szőke nő számára, ma már csak egyéni oktatást vállalok ezen a téren.

Anyaként megtanultam, hogy a legfontosabb a gyermekem egészsége, ezért hiánypótló szolgáltatásként – egy üzlettársammal együtt – létrehoztam egy magán gyermekorvosi központot itt a városban. A központot ma már az üzlettársam működteti, az üzletrészemet eladtam neki. Saját érintettségem okán – ugyanis lisztérzékeny vagyok – a pandémia alatt egy napsütéses tavaszi napon, kutyasétáltatás közben megálmodtam az Enikővel Mentesen pékséget, bisztrót és kisboltot, mely mára valósággá vált.

A jelenlegi helyzet csak egy állomása a vállalkozásnak vagy ez a végleges forma?

Zsanett: Nem, azt gondolom, hogy itt nem lehet megállni. Sok a valamilyen érzékenységgel küzdő ember, szeretném az ő igényeiket maximálisan kiszolgálni. Szeretek tanulni, fejlődni. Amíg a gyerekeink kisebbek voltak, nem tudtam volna ezt elkezdeni. Szerencsére az én gyermekeim már nagyok, önállóak, így lehetséges, hogy az egész napomat, az időbeosztásomat a pékség életéhez, a gyártási technológiához igazítsam.

Dorka: A lányom lát fantáziát a vállalkozásomban. Ő egy új üzletágat építene ki: a gazdikat fotózná kisállataikkal.

Enikő: Sokszor nem hittek bennem, gyakran nem kaptam pozitív visszacsatolást. Vallom, hogy a sikertelenség legalább annyira hasznos, mint a siker: a rosszból is lehet jót kinyerni, a negatív dolgok is visznek előre. Mindig lehet fejlődni, tanulni, csak akarni kell. A jelenlegi vállalkozásom még csak a felfutási időszakban van.

A generációk mennyire vannak jelen egy-egy vállalkozásban?

Zsanett: Ahogy már elhangzott, a férjem támogatására, biztatására nagy szükségem volt. A gyerekek, immár felnőttként a családi vállalkozást erősítik, ez megnyugtató számomra és örömmel tölt el. A nagyapám péknek tanult – ezt véletlenül tudtam meg –, bár sohasem dolgozott az eredeti szakmájában. A nagyszüleim gazdálkodók voltak, így folyamatosan benne voltunk a termelésben, ez életünk részét képezte.

Fontos küldetésemnek tekintem a Kenyérlelke Fesztivált is (ez a rendezvény Budapest mellett már Veszprémben is megrendezésre kerül), aminek célja, hogy a molnárok és pékek találkozzanak és megosszák egymással a tapasztalataikat, ízelítőt adjanak a termékeikből.

Dorka: Számomra a legfontosabbak a gyermekeim, ezért a munkaidőmet is az ő iskolai elfoglaltságaikhoz igazítom. A lányom, mint már említettem érdeklődik a vállalkozás iránt, lát benne fantáziát. Anyukám készíti a fotózáshoz szükséges egyedi kellékeket. Ezen túl élvezem, hogy sok-sok embert ismerek, s a kapcsolatrendszeremet működtetve – szükség esetén – összeismertetem őket egymással. Szóval, ha egy jó ügyvédre, vagy orvosra van szükségetek, csak szóljatok…

Enikő: Én is elsődlegesen családanyának vallom magam. A gyermekeim mindennapjaihoz igazítom a vállalkozásomat, amiben nagy segítségemre van az édesanyám.

Mivel töltekeztek?

Zsanett: Kávé, olvasás, természet.

Dorka: A munkám a hobbim. Gondoljatok csak bele, egész nap babák között lenni… Ez maga egy lelki wellness.

Enikő: Kirándulás a családdal, a természet illata, pompája feltölt. Örülök, hogy péntek van, de vasárnap este már nagyon hiányzik a munka.

Hogy mi a siker titka? A beszélgetőpartnerek a következőket említették, s egyben útravalóul kínálták a vállalkozást tervező nők számára: belső motiváció, megbízhatóság, minőség, közösségépítés, a vevők szeretete, lüktetés a várossal. Őket látva és megismerve érdemes megfogadni a tanácsukat.

Írta: Trombitásné dr. Hargitai Judit, a Pannon KözTÉR önkéntese

Hozzáférhetőség

Amennyiben nehézségekbe ütközik oldalunk böngészése során, válasszon az alábbi hozzáférhetőségi lehetőségeink közül!